Gro interjú második rész

Riporter: Tudatában vagy a világszerte egyre növekvő népszerűségednek? Hogy gyakorlatilag az egész világról vannak rajongóid?

Gro: Nos, természetesen észrevettük, hogy eljöttetek ide csajok, és hogy mostanában különböző országokbéli lányok tűnnek fel a meccseinken, de mint ahogyan ezt már az interjú előtt is mondtam nektek… szerintem az az egészséges, ha nem gondolkozom ezen túl sokat, mert… bár persze ez  csodás dolog, de fontos, hogy elsősorban a kézilabdára magára koncentráljak és hogy egyszerűen csak önmagamat adjam. Ha eközben valaki szereti azt, amit csinálok, az persze fantasztikus, de…

Riporter: Ez azt jelenti, hogy zavar téged az, hogy sokan ikonként, példaképként tekintenek rád?

Gro: Dehogyis, ezt természetesen csodás dolognak tartom, de mint ahogyan mondtam, úgy hiszem, fontos, hogy ezzel ne törődjek túl sokat, mert ami szerintem igazán számít, az az, hogy önmagam legyek és jól érezzem magam miközben kézilabdázom. Nem mellesleg, ha sok ember ismer, az egyben azt is jelenti, hogy sok embernek van véleménye rólad…

Riporter: Na igen…

Gro:  Ezeknek a véleményeknek egy része jó, másik részük rossz és sajnálom hogy ezt kell mondanom, de mindig jobban emlékszem a negatív kritikákra, mint a jókra… Szóval egyszerűen csak örülök neki és hálás vagyok érte, hogy ti csajok időnként feltűntök és nekünk szurkoltok… na persze tudom, hogy te…

Operatőr: Khhhhmmmm….

Gro: ma az ellenfelünknek szurkoltálJ

Operatőr: Neeeeeem….

Riporter: Befogtuk a száját. Elkaptuk a torkánál fogva. Van olyan ország, ahová nagyon szeretnél elmenni, de még sosem volt alkalmad? Vagy olyan, ahová szeretnél visszamenni?

Gro: Sok ilyen van. De például nagyon szeretnék elmenni Ausztáliába.

Riporter: Még nem jártál ott?

Gro: Nem, még nem.

Riporter: Pedig klassz hely.

G: I don’t know why but I’ve been dreaming about this…at night…  two or three times the last weeks, so it’s a sign

Gro: Nem igazán tudom miért, de mostanában erről álmodom…szó szerint…az elmúlt hetekben két-három alkalommal is, szóval ezt jelnek veszem.

Riporter: Az is.

Gro: Muszáj elmennem oda.

Riporter:  Nos, ha ez egy jel, akkor szerveznünk kell  valamilyen tornát odaát. Az ausztrál tagjaink boztosan odáig lesznek, ha ezt meghallják. Biztos vagyok benne, hogy még meg is hívnak majd.

Volt olyan sportág, amit az Olimpián, Pekingben fedeztél fel magadnak? Valami, amire azt mondtad: jesszus, ez fantasztikus, ezt én is ki akarom próbálni?

Gro: Nem, de Katjának volt ilyen. Őt minden sport nagyon érdekli, így nekem is…

Riporter: Neked is nézned kell?

Gro: Valahogy úgy. Habár igazából sajnos nem volt túl sok időnk más versenyekre kilátogatni.

Riporter: Na igen, sajnos végig versenyben maradtatok.

Gro: Na igen, sajnaJ Szerintem egyébként a férfi kézilabdát is fantasztikus nézni.

Riporter: Láttatok férfi meccseket?

Gro: Igen.

Riporter: Láttátok a döntőt?

Gro: Igen.

Riporter: Tudod, regeteg kérdésem lenne még, de nem akarok…tudod, tolakodó lenni.

Gro: Ugyan, csak kérdezz nyugodtan, ha akad még kérdés.

Riporter: Szerettelek volna kérdezni arról kérdezni, hogy milyen elvek szerint válogatsz, mikor elfogadsz egy-egy felkérést reklámokba, kampányokba? Mint például amilyen az Adidas és az Amnesty International voltak?

Gro: Nos, ez egy nehéz feladat, mert Norvégiában tilos bármihez is a nevedet adni, a válogatott miatt. Tulajdonképpen a válogatott tulajdona vagy. Az, hogy az Adidas reklámkampány részese legyek, egy hosszú és nehéz tárgyalássorozat végeredménye volt. És igazából időm se nagyon van arra, hogy ilyesmikben vegyek részt, mivel egy ilyen felkérés rengeteg utazással jár, ehhez például el kellett utaznom Németországba, Barcelonába és még más helyekre, márpedig ez sok időt vesz igénybe. Tudod, ez egy nehéz helyzet, mert a mi karrierünk elég rövid. Így aztán szerintem fontos, hogy amennyiben az embernek lehetősége adódik rá, keressen egy kis pénzt, amit aztán félrerakva biztosíthatja magát a jövőre nézve. Szóval néha részt veszek ilyen dolgokban, habár nem sűrűn kapunk rá engedélyt. És persze nem szívesen áldozom a kevéske szabadidőmet arra, hogy egyedül utazgassak.

Riporter: Biztos vagyok benne, hogy akadna más is, aki veled utazna. Például Pontus (a kutyájuk)

Gro: Majdnem minden alkalommal magammal viszem a családomat az ilyen utazásokra.

Riporter: Akkor úgy kell megszervezned a dolgot, hogy valamilyen reklám kapcsán elutazhass Ausztráliába

Gro: Jó ötlet!

Riporter: Vajon mit akarnának Ausztráliában reklámozni?

Operatőr: Bumerángot…

Riporter: Bumerángot? Tényleg. Reklámoznál bumerángot?

Gro: Még nem próbáltam…

Riporter: Akkor ezt megbeszéltük…ezt a részt meg majd kivágjuk.

Ha majd itt hagyod az Ikastot, el tudod képzelni, hogy Valerie Nicolas-hoz hasonlóan egy harmadosztályú klubban folytasd a kézilabdát, csak úgy, a magad szórakozása miatt?

Gro: Most azt mondom, hogy nem, de a jövő bármit hozhat. Azt hiszem, hogy szeretnék találni valami civil foglalkozást és családot alapítani, ha abbahagyom a kézilabdát. Persze a mozgás továbbra is az életem része marad, csak másképp. Ki tudja, lehet, hogy a móka kedvéért focizni fogok.

Riporter: Hát, ha családot alapítasz, úgyis edzésben maradsz, ha a gyerekeid után rohangálsz…

Gro: Na igen….

Riporter: Szerintem már épp elég ideig tartottunk fel. Nagyon szépen köszönjük, hogy a rendelkezésünkre álltál.

Operatőr: Megérhetlek arra, hogy mondj pár szót közvetlenül a kamerába a fórum tagok számára? Már ha nem t