Számos példát látunk arra, hogy sportoló gyerekek szüleinek milyen nehézségeken kell átvergődniük a gyerek sportkarrierje érdekében (pár hete Aranxta Sánchez Vicario szülei nyilatkoztak arról, hogy mindent feláldoztak érte, így igenis jár nekik pénz a lányuk sportolói keresetéből), tudjuk azt is, hogy bizonyos esetekben a szülők még a gyerek kárára is döntenek, az elképzelt fényes jövő érdekében. Ám mi van akkor, ha egy élsportolónak születik gyereke? Mi történik a sportkarrierjével?

Elsősorban az anyukák érdekesek most számunkra, mert az újszülött ellátása jobbára az ő feladatuk. Vannak olyan sportágak, ahol a kiöregedés korhatára elég alacsony, ilyen például a torna, vagy az anyaság vonzóbb alternatíva, mint a sportkarrier (akár ment mindent megnyert , akár mert nem), így a sportpályafutás és az anyaság nem kell összehangolódjon. De mi a helyzet, ha folytatni szeretné az újdonsült anyuka?

Közhely, hogy nem lehet mindent egyszerre akarni és csinálni – a sportban ez hatványozotton igaz.  Az intenzív sportolás –főként az aerob sportok esetében – csökkenti a tejelválasztást, így nem fog tudni az anyuka szoptatni, még akkor sem, ha szeretne. Janics Natasa is nyilatkozott arról, hogy az edzések miatt nincs teje. Tápszerezéssel mindez megoldható, de az anya fogalma és a szoptatás annyira összekapcsolódik, hogy nagyon sok (nem csak sportoló) anyuka elégtelenség-érzéssel veszi tudomásul, hogy nekik ilyen vagy olyan okok miatt ez nem megy. Az éjszakai pihenés kérdése is alapvető – akár szopik a baba, akár tápszeres, valamennyi éjszakai törődést mindenképpen igényel – amit ha nem az anyuka , akkor az apuka, vagy valamelyik nagymama tud megoldani. Ha ezt is kivesszük az anyuka kezéből, ismét csak kompetencia-vesztést fog megélni, ami visszahat arra, hogy hogyan bánik a gyerekkel, amiről a gyerek visszajelzést ad (nem jót), így tovább csökken az anyai kompetencia-érzés. Ezen kívül, ha valaki világversenyen is részt vesz, több hétig is akár, kénytelen a gyerekét egyedül (vagyis az apukával, nagyszülőkkel) hagyni és minimális lehetősége van a kapcsolatba lépésre. Ami időnként jobb is, mert ha a verseny alatt megbetegszik a baba, valószínűleg nem fog tudni az anyuka teljes mértékben a versenyre koncentrálni. A bajok a bölcsödébe vagy óvodába kerüléssel sem szűnnek meg, sőt. Az ekkora gyerekek többet betegek, mint a babák (az anyatej védő hatása már nem érvényesül), így az éjszakázást újfent nem ússza meg az anyuka. Így, ha lehetséges, inkább tanácsos a sportkarrier csúcsán, a levezetés előtt szülni, mert ugyan van rá példa (Nagy Tímea), hogy az élsport és az anyaság összeegyeztethető – de ez nagyban függ az anya már meglévő szerepfelfogásától (mennyire tartja kizárólagosan az anya feladatának a gyereknevelést), a sport jellegétől, annak versenynaptárától, a család erőforrásaitól (mennyire mozgósíthatók a nagyszülők, van-e alkalmas bébiszitter), a szülés közben elszenvedett esetleges problémáktól, és nem utolsósorban a baba alkalmazkodó képességétől.

Gro Hammerseng, a norvég kézilabda (egyik) koronázatlan királynője, kisfia születése után 9 nappal már a csarnokban volt, ugyan nem edzett és az olimpiára sem szándékozik visszatérni, de ott volt. A dolog érdekességét az adja, hogy Hammerseng leszbikus, leszbikus kapcsolatban él, oda született a gyereke. A fia. Lehetne írogatni arról, hogy ez jó vagy rossz a gyerek pszichoszexuális fejlődése szempontjából, de attól még tény marad: mindenképpen ebben a családban fog felnőni. Egy leszbikus nő bármikor bemehet a megfelelő bankba, hogy gyereke lehessen, megszüli, felneveli a párjával együtt. Nyilván nagyon nem egyszerű szembenézni az óvodás- és iskolástársak szüleivel, a pedagógusokkal, de a gyerek fel tud nőni boldogságban és szeretetben. Inkább, mint egy „árvaházban”, vagy ahol apa megöli a gyerekét, mert sír.

Boda-Ujlaky Judit

sportszakpszichológus